Törvénykezési tragikomédia a legelők ügyében
A Robert de Niro és Dustin Hoffman fémjelezte „Amikor a farok csóválja" című zseniális filmszatíra juthatott az ember eszébe hétfő délben, amikor a „szakemberek" és az érintettek a legelőgazdálkodási szabályozás okozta problémákról tárgyaltak Szatmárnémetiben.
A filmet nézve az ember kételkedni kezd mindabban, ami bármikor is megjelenik a médiában és kiderül, hogy a háborúnak is van producere. Persze mindennek semmi köze a valósághoz. Sajnos a megbeszélésen elhangzottaknak se sok köze van a realitáshoz. Az ésszerű realitáshoz.
Ebben a filmben, amelynek címe a „Legelőgazdálkodási szabályozás" lehetne, sajnos nem a cím a legrosszabb. Itt a forgatókönyvet a kormány írja, a főbb szerepekben a különböző közintézmények vannak, na meg egy bihari cég. Mint a rossz filmek esetén a közönség itt is egyenlő az áldozattal - ők nem más, mint a gazdák.
A forgatókönyv a következő: a kormány valamikor 2013 decemberében úgy döntött, az ország valamennyi önkormányzatának be kell tartania a területén lévő legelők esetében a minisztérium által meghatározott szabályozást. Ebben úgy jogi mint tudományos (talajelemzés, stb.) lépések is benne foglaltatnak. Hogy pontosan milyen lépések, azt csak a 2015. január 5-én megjelent módszertanból derült ki. Amit február 18-án újabb, immár egyszerűsített módszertan követett. Igen ám - és itt sajnos nem sajtóelírás történt - a szabályozást 2014 decemberéig kellett (volna) végrehajtani. Mindezzel azonban még nincs vége az abbérációknak: azok a gazdák, társulások, akik/amelyek olyan legelőt használnak, amelyek nem felelnek meg a szabályozásnak, nem kapnak területi alapú támogatást az APIA-tól. Holott ez még törvényileg nem szerepel az idei pályázati kiírásban.
A történet szereplői egyrészt a különböző közintézmények: a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság, a Megyei Pedológiai és Agrokémiai Hivatal, az önkormányzatok, a kormánybiztosi hivatal. Na meg esetünkben egy bihari cég. A megbeszélést elvileg azért hívta össze a kormánybiztos, hogy a bihari cég képviselői elmondják ajánlatukat. Hármójukat azonban úgy kellett noszogatni, mint valami kis óvodásokat, amíg elmondtak néhány banális általánosságot. Ami konkrétum, a turci önkormányzattal már szerződést kötöttek és tárgyalásban állnak további közel 30 önkormányzattal. Azt ugyan nem tudták meggyőzően elmondani, hogy a cég rendelkezésére áll megfelelő számú szakember és azt sem, hogy tisztában vannak a szabályozás jogi és agrártudományai kötelezettségeivel, ám azt elmondták, hogy ők A-tól Z-ig vállalják a teljes ügyintézést. Turc esetében ez becslésük szerint egy hónapot vehet igénybe. Erre fel is hördültek a gazdák, mondván, ilyen ütemben két év kell, míg a megye valamennyi önkormányzatának legelője sorra kerül...
Ioan Codrean, a Szatmár Megyei Pedológiai és Agrokémiai Tudományok Hivatalának igazgatója elpanaszolta: az intézetnek kilenc alkalmazottja és két rossz állapotban lévő gépkocsija van. A költségvetésük pedig éppen csak fedezi a fizetéseiket: laborfelszerelésre, a terepmunkához szükséges üzemanyagra már nem futja. „Ráadásul az elmúlt két évben olyan a közintézmények kapcsolata a minisztériummal, hogy inkább nem keressük őket", tette hozzá.
A megbeszélés üzenetét Vasile Adrian Toma batarcsi polgármester foglalta össze legjobban. Arra kérte a prefektust, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a gazdák ne szenvedjenek kárt a kialakult helyzet és a következetlen törvénykezés miatt. „Mi, önkormányzatok, tudjuk melyek a kötelezettségeink és valahogy majdcsak megoldjuk őket", jelentette ki.
Eugeniu Avram prefektus ígéretet tett, hogy megteszi a szükséges lépéseket a pénzügyminisztérium felé, hogy a gazdák kapjanak egy évnyi haladékot, magyarán, idén még kaphassák meg a területi alapú támogatást attól függetlenül, hogy legelőik megfelelnek-e a legelőgazdálkodási szabályozásnak vagy sem.
Magyarán: a prefektúra megpróbál betartani egy rossz, már-már betarthatatlan törvényt, mert ez a kötelessége. A gazdák pedig a következetlen törvénykezés okozta újabb problémákat is megpróbálják túlélni - mert nekik ez a kötelességük.
